Pszichológus kolléganőnk, Szögi Barbara, akitől azóta fájó búcsút vettünk, még összeállított hozzátartozók számára egy megerősítést nyújtó írást, amit szeretnénk itt közreadni. A későbbiekben a honlapunkon is vissza lehet olvasni Jelenlegi oldal itt.

Mit él meg látássérültté vált családtagom, barátom, ismerősöm?

Gondolatok Hozzátartozóknak

Egy frissen látását vesztett személy, bizonyos értelemben olyanná válik, mint egy gyermek. Sajnos annak pont a nehezebb oldaláról éli meg a világhoz, és önmagához való kapcsolódást. Egy, a világot frissen felfedező gyermek a kíváncsiság mellett tele van szorongással és bizonytalansággal, hiszen a világ nehezen kontrollálható a számára. Csomó dologban a szülei, a felnőttek óvó, védő figyelmének van kiszolgáltatva, ez persze elengedhetetlen a túléléshez, ám a korlátok, egyszerre adnak biztonságot, és nehezítik is az önállóságot, és azon keresztül az önbizalmat. A gyermek, ezt egy megfelelő egyensúllyal a szülei, gondozói részéről képes egyensúlyba hozni, és egészséges módon tanul meg önállóan felfedezni, és szükség esetén segítséget kérni.
Egy látássérült ember is újra tanulja a világot, és kezdetben csak a nehézség oldaláról tud fókuszálni, viszont minden apró sikerélményt fontos tudatosítani. Ám ami még ezen felül a legfontosabb, hogy az őt körülvevő emberek ráérezzenek ennek a kettőségnek az egyensúlyára. Fontos, hogy biztonságos körülményeket és kereteket teremtsünk (igyekezzünk rendszert – napirendet tartani, és a fizikai tárgyaknak állandó helyet találni), és hagyjuk, hogy a látássérült szerettünk próbálgassa magát, a határait, az új képességeit, és gyakorolni tudja, amit már elsajátított. Ettől tud helyreállni, gyógyulni az önbizalma, válhat úgynevezett egészséges látássérült identitású személlyé. Fontos, hogy támogassuk őt a mobilitásban, hogy „meginduljon – elinduljon”. A mozgás a legfontosabb eleme a depresszió oldásának. Hagyjuk, hogy sportoljon, mozogjon, próbára tegye magát ebben a speciális helyzetben, a mozgás által fogja újra azt érezni, hogy ő irányít. Ez segíti az apátiát, a belső bizonytalanságot csökkenteni. Fontos, hogy a sportolás, mozgás, a test újratanulása és edzésben tartása mellett elinduljon a „vak világba”. Hogy megtanulja, mozgásának konkrét célja van, hogy elindulok az úton, és eljutok a pékségbe, ez hatalmas sikerélmény egy vak embernek. Ebben fontos szerepe van a bizalomnak. Fontos, hogy bízzunk a szerettünkben, fontos hogy bízzunk azokban a szakemberekben, akik megtanítják, felvértezik a látássérültet a fehér bot használatára, és a patikáig való eljutásban.
Fontos, hogy megtanuljuk engedni, elengedni a kontrollt, mint amikor még kicsi volt a gyermekünk, és izgultunk az első szárnypróbálgatásoknál. Hagyjuk, hogy megerősödjön, az „én csinálom, én alkottam” élménye a látássérültben. Nem kizárt, hogy a látássérült olyan képességére talál rá önmaga, és a világ megismerésének útján, amellyel eddig nem találkozott. Egy kliensem a főzés művészetét fedezte fel látássérültként. Nagyon sok tevékenység, tánc, képzőművészeti technika is elérhető akadálymentesen, kínáljuk meg a látássérültet, hagyjuk, hogy felfedezze személyiségének új oldalait is.

 

Kedves hozzátartozó!

Bizonyára tele vagy félelemmel és bizonytalansággal Te magad is.
Ennek a szorongató ereje sokszor kihathat a látássérült szerettünk belső megéléseire is.
Sokszor nem tiszta, kiből milyen nehéz érzések jönnek, hiszen ilyenkor az érzelmi és fizikai távolság csökkentése összekeverheti az érzelmeket, hatunk egymásra, hordozzuk egymás érzéseit. Vizsgáld meg, mi áll a félelmed forrásában. Hogy állsz Te a bizalommal? Hol tart a Te gyászod, a Te veszteséged? Mennyire vagy Te tagadásban? Lehet, hogy a látássérült személy már egy ideje az elfogadás útjára lépett, de Te még keserves erővel próbálsz látásjavító technikák után nyomozni, és szemészeti előadásokat böngészni hajnalig. Fontos, hogy felismerd, mik a Te érzéseid, és dolgozz velük, mert mindenkire kihatással vannak. Egy olyan krízis, mint a látásvesztés, felerősíthet olyan személyiségjellegeket, amelyek eddig el voltak bújtatva. Félelmek, bűntudat, szégyen erősen előjöhetnek e megváltozott helyzetben, a veszteségek kapcsán, ahogy az is megmutatkozik, hogy a bizalmad az emberek, és a világ felé milyen is valójában. Ha Neked is sérült ez a rész, most felerősödhet, és nehezítheti a látássérült személy egészségesebbé és szabadabbá válását. Ha úgy érzed elakadtál ebben, hogy a szorongásod, olyan mértékű, hogy túlaggódásba megy át, hogy a másik féltése, a felé való folyamatos aggodalom olyan túlsúlyos, hogy akasztja a mindennapok előremenetelét, bátran kérj segítséget, mert sokszor a „fától nem látni az erdőt”. Ez nem gyengeség, sőt, ez az igazi bátorság, szembe nézni a félelmeinkkel, és a felelősséggel, hogy kezdjünk velük valamit. Egy látásvesztés élmény az egész rendszer krízise, de, ahogy Erikson is mondja, minden krízis magában hordozza a fejlődés lehetőségét. A kezdeti tagadás, káosz, szorongáshegyek után megindulhat egy új struktúra felfedezése, amely által mindenki több lehet, és azzá válhat, akivé nem gondolta soha. Életfeladataink mindig megtanítanak arra, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, de ezen az úton nagyon fontos feladat az önismeret, a „tudatában lenni saját magunknak” gondolkodás. És ez egy folyamatos munka, nem olyan, amit leteszünk 4 után. Az önismeretnek egy hivatássá kell válnia, mert egy ilyen krízis ad lehetőséget arra, hogy valóban megtaláljuk benne saját magunkat. Sok kérdésre kell választ találni, mennyire kontroláljuk erősen az életünket, a mások életét, milyen volt a látássérülés előtti kapcsolatunk (ahogy korábban írtam felerősödhetnek bizonyos vonások), hogy állunk a bizalommal, mennyire bártan kérünk segítséget… Ezek az érett személyiség alapjai. Rengeteg olyan kérdés jön elő, amelynek tisztázására szükség van ahhoz magunkban vagy segítséggel, hogy a látássérült szerettünknek a legjobb érzelmi körülményeket adjuk a fejlődéshez, támogatva őt abban, hogy ő is felnőtt, érett emberré váljon.

 

Szeretettel
Szögi Barbara
pszichológus