Láthatatlan vacsorák Pécsett

Közzétéve: 4 éve
Programon résztvevők koccintanak
❗️ Nem láthatod, hova ültetnek – de kényelmes!
❗️ Nem láthatod, mivel fogsz enni – de megmarkolod!
❗️ Nem láthatod, hogy ki ül melletted – de kellemes a hangja!
❗️ Nem láthatod, mit eszel – de élvezed az ízeket!

A közelmúltban két alkalommal is megrendezésre került a „Láthatatlan vacsora” elnevezésű eseményünk Pécsett, a Reggeli étteremben. A nagy népszerűségnek örvendő vacsorákra 2021. június 10-én és 24-én vártuk vendégeinket, akik már az étterem előtt felvették szemtakaróikat és az ezt követő közel két órát a látásukat nélkülözve töltötték el.

Megtalálod-e a kedvenc asztalod egy étteremben akkor is, ha épp nem tudsz a látásodra hagyatkozni?
❗️Fülelj csak! Vajon hol lehet a pincér? ….
Áh, megérkezett a vacsora. Volt már alkalmad igazán megfigyelni, micsoda illatorgia vesz körül egy-egy étkezéskor?
Tudsz magadnak italt tölteni koromsötétben úgy, hogy nem csordul túl?
És ha már ittál, meg tudod-e jegyezni, hová tetted a poharadat?

Hogy marad az étel a tányérodon, ha csak a tapintásra hagyatkozhatsz?

❗️Ha van kedved kipróbálni, s megtudni, hogyan tudsz a hallásod, a tapintások és az orrod segítségével biztonságosan tájékozódni és elkölteni egy vacsorát, gyere el a láthatatlan vacsorára!

 

Ezekkel az igencsak elgondolkodtató kérdésekkel indult a Láthatatlan vacsorák népszerűsítése a Ki-Látás Alapítvány Facebook oldalán. Az Alapítvány munkatársai által vezetett vacsorákon 15-20 látó vett részt, illetve két látássérült fiatal is csatlakozott az estékhez. A nem látó vendégektől őszintén lehetett érdeklődni a látássérült élettel kapcsolatban, ők pedig igyekeztek a felmerülő kérdésekre válaszolni – sőt még egy-egy étkezéssel kapcsolatos praktikát is el lehetett „lesni” tőlük.

 

Az egyik résztvevő a következőképpen nyilatkozott az esemény végeztével:

 

“Nagyon vártam a láthatatlan vacsorát, hogy a saját bőrömön élhessem át ezt, milyen látássérültnek lenni pár órán keresztül. Már az étterembe jutás is komoly kihívást jelentett számomra, hiszen a Reggeli étterem előtt megkaptuk a szemtakaróinkat. Az alapítvány munkatársai kísértek be minket az asztalainkhoz, viszont csak a szóban mondott instrukciók által tudtunk közlekedni. Leültünk a barátaimmal az asztalunkhoz. Nagyon furcsa volt, hogy hang alapján kellett beazonosítanom azokat az embereket, akiket napi szinten látok. Feltérképeztem az asztalunkat a kezemmel, szerencsére semmit sem söpörtem le a földre. A főétel elfogyasztása komoly kihívást jelentett, hiszen nem tudtam mennyi spagettit sikerült feltekernem a villámra. Illetve a limonádé kiöntése kancsóból se volt egyszerű, de jól leküzdöttem szerintem ezeket az akadályokat. Közben az alapítvány egyik látássérült munkatársa csatlakozott az asztalunkhoz vendégként. Bármilyen kérdést feltehettünk neki, ami érdekelt minket a látássérült-élettel kapcsolatban. Rengeteg információt kaptam tőle és mivel eltakart szemekkel ültem az asztalnál így még jobban el tudtam képzelni azt, hogy Milyen helyzetekkel küzd meg látássérültként a napokban. A desszert elfogyasztása közben – talán az jelentette a legnehezebb feladatot, hiszen egy folyékony madártejet szolgáltak fel számunkra – megérkezett egy újabb látássérült vendégünk. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk vele is, őt már bátrabban kérdeztük a mindennapjairól látássérültként. A vacsora alatt sokkal jobban kellett koncentrálnom, hiszen a látásomat elvesztettem egy pár órára. Ez azt eredményezte, hogy rendkívül intenzíven éreztem az ételek ízét és a hallásommal kísértem figyelemmel a barátaimat és a vendégeinket. Meg szeretném köszönni az élményt a Ki-Látás Alapítvány munkatársainak és mindenkinek ajánlom, hogy részt vegyen ezen az eseményen, hiszen életre szóló élmény!” 

Az Alapítvány a későbbiekben tervez hasonló, úgy nevezett saját élményen alapuló tudásformáló és érzékenyítő programokat szervezni, amelyekre nagy szeretettel várjuk a régi és az új érdeklődőket is!

 

A program a Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.