Második alkalommal került sor szekszárdi vacsoránkra a Kék Madár Családbarát Étteremben, ahol olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egy plusz alkalomra is sor fog kerülni.
Álljon itt egy résztvevő beszámolója:

A láthatatlan vacsora több mint egy kihívás és több mint egy érzékenyítő esemény. Aki eljött, az tudja, látás nélkül a tér és idő meghajlik, a két óra egyeseknek egy, másoknak fél órának tűnik, olykor meg egy örökkévalóságnak. A hét asztalos terem csarnokká növekszik, a beszélgetések hol halk zsongássá, hol hangzavarrá olvadnak össze. A veled szembeülő ismeretlen tényleg ismeretlen, az ismerős is ismeretlen. Az asztalon elhelyezett tárgyak formái, anyagai új jelentést nyernek, az érzékeid új dimenziót kapnak: a pohár pereme, a kés hidege, az evőeszközök formái mind külön történetet mesélnek, ahogy a kezedhez érnek. Ahogy telik az este, rájössz saját határaidra, és talán arra is, mire vagy képes. A vacsora végére az ember már nem csak ízeket, hanem érzéseket és gondolatokat ‘kóstol’, amelyek talán az asztaltársakban vagy éppen önmagában születtek. A perspektíva átlényegül arról, hogyan látod (vagy épp nem látod) a világot, mind kívül, mind belül.