Amiért kiemelkedő számunkra ez az ünnep, hogy ezúttal a látássérültekre külön gondoltak! A számtalan program közül többet szakszerű segítség mellett elérhetővé tettek látássérültként is.
A tánc azon örömforrások egyike, ami látás nélkül is teljességében átélhető, a tangó pedig önmagában is egy művészet, amikor lépésekkel kelnek életre történetek, és minden pillanatban átélhetjük az érzelmek mélységét!
Megérkezésünkkor az Egy asszony illata c. filmből a tangós rész kelt életre, majd a Vasárnapozás című filmet lehetett narrálva átélni. Az élménymegosztó beszélgetésen a tánc lényege csillant fel: párhuzamba állítva az élettel: kifelé éljük pedig befele élve kellene, ahogy a tangót is táncolják: csak magunkra és a partnerünkre rezdülünk; a férfi vezet, a nő követ, de csak az a férfi vezet jól, aki közben nem leigázza, hanem emeli a nőt. “Aki nem táncol és nem énekel, nem érti a lényeget.” (Müller Péter). Ezt követően tangó táncoktatók segítették a tangó lépéseinek vakon történő megélését, szemtakaróval tanították a táncot az alapoktól: kizárólag magunkra és a partnerünkre koncentrálva. Zárásként táncról szóló verseket hallottunk színészek előadásában rendkívül magas színvonalon, kicsit színházi előadásban. Felemelő kulturális élmény volt a nap minden pillanata. Elképesztő akadálymentes kulturális eseménynek voltunk a részei, biztatunk mindenkit, látót és látássérültet egyaránt a részvételre a következő alkalommal!