Szilágyi Melinda és Visione (Vizsi)

Közzétéve: 28 napja
Melinda és Vizsi

Melinda nem régen kapta vakvezetőkutyáját, alapítványunk szakemberünk az MVGYOSZ – Vakvezetőkutya – Kiképző Központ munkatársai munkáját segítve részt vett a vizsgaútvonalak betanításában.

A vakvezető kutyák világnapja alkalmából Melinda mesélt nekünk új, kutyás életéről és Visionról. Megosztjuk, amit tőle hallottunk.

Melinda 49 éves. 18 évesen nyilvánították vakká. Nem tudott önállóan közlekedni, szülei, barátai, később a férje kísérték. Régi önmagmát szerette volna visszakapni, ebben barátja, a VGYBME vezetője, Bögyös Zoltán volt segítségére, aki alapítványunkhoz irányította. Tallián Eszterrel tanult hosszú fehér botos közlekedést, ő javasolta neki a kutyás közlekedést is.

„Négyszer voltak nálam környezettanulmányon Csepelről. Majd kéthetente jöttek Komlóra Pestről, hetente pedig Dobos Csillával útvonalaztunk, hogy én is magabiztos legyek. Olyan útvonalakat tanultunk, amiket majd már önállóan használunk Vizsivel.
Először minden alkalommal 2 kutyát (labrador) hoztak. Ügyesek voltunk a képzők szerint, de én nem így éreztem, bár nagyon kritikus vagyok önmagammal.
Tavaly augusztusban hozták Visiont, becézve Vizsi, az első és utolsó golden retrievert. Úgy mutatták be nekem: ismerkedjek meg Csepel szép fiújával. Szerelem volt első látásra. Már az első lépésektől összehangolódtunk. Hamar kimondták, alig két hét alatt: Vizsi és én egy pár lettünk.
Október 9- én volt az átadó. Be kellett költöznöm a kiképző telepre egy hétre. Kőkemény tanulás volt, együtt is aludtunk Vizsivel. Az összhang tökéletes azóta is.
A legnehezebb rész volt a közös tanulási szakaszban, hogy sokkal szigorúbbnak kellett vele lennem, mint ahogy azt én gondoltam. Mindig bevédtem a kutyát.
Az első önálló utunk alatt rettenetesen izgultam, de megbíztam a kutyámban. Ha nem bíznék benne, nem is tudnánk közlekedni.
Házi kedvencünk mindig volt. Gyerekként is és később is volt kutyánk. Kistestűek általában, de a testvéremnek pl. dobermannja volt. A 14 éves fiamnak törpe tacsija van, gyorsan összebarátkoztak Vizsivel.
Vizsi 2 éves. Reggelente ébreszt, az orrával bököd, ahol ér. Hétvégén főleg. Tudja, hogy nincs sok munka. Szereti a plüssállatokat. Jó természetű, barátságos, nagyon “bratyizós”. Segítség, ha a környezet nem használja ki Vizsi bratyizós természetét, mert akkor nem végzi jól a dolgát, kizökken a munkavégzésből, pedig az életem múlhat rajta.
Mozgásigénye nem túl nagy, szokott járni kutyafuttatóba is, de a hasát jobban szereti, mint a mozgást. Szeret lustálkodni. Mindig ott van, ahol én, pihenőidejében is. Van külön pihenőhelye is, de velem jobban szeret lenni. Fél az egértől vadászkutya létére, és az erős, hirtelen zajoktól. Kedvenc étele, ami egyben a jutalomfalatja is a bárányos száraz kutyatáp. A legjobb jutifalat számára a sajt, illetve az alma, sárgarépa. Minden állattal szívesen barátkozik. Munkahelyemen van két collie, a fiatalabbik neve Vagány (ő is 2 éves), Vizsi legjobb barátja. Gyakran előfordul amikor Vizsit a boxba teszem pihenni, jön Vagány hozzám, hogy “csókolom Vizsi kijöhet?” Hatalmas, zárt füves udvar van a munkahelyem, ahol játszhatnak.

Több kutya kellene. Örülök, hogy nekem van, eddig is vigyori voltam, de most letörölhetetlen a mosoly az arcomról. Ha majd nyugdíjba megy, nem tudom mi lesz, nem tudok másik kutyát elképzelni.

Így élünk vidáman.” mondta Melinda.